Versenyzői beszámolók – 2020/05 DrivingCamp

A KARTING365 Gokart Kupa és Csapatbajnokság idei ötödik fordulóját a színvonalas DrivingCampen rendeztük meg, ahova az ország különböző részeiből érkeztek azok a versenyzők, akik szerették volna megmérettetni magukat ebben a szuper közösségben.

A hosszú és széles pálya nem feltétlen garancia a könnyű előzésekre, így komoly küzdelem zajlott a pozíciókért több esetben is. Gratulálunk minden résztvevőnek a tisztességes helytállásért

Így látták a napot a különböző súlykategóriák dobogós helyezettjei:

60+ kategória:

1. helyezett: Nédermüller Martin

Már nagyon vártam ezt a versenyt. A DrivingCamp a kedvenc pályáim közé tartozik. A szabadedzések elég jól sikerültek. Az időmérőre az 5-ös gép lett kihúzva, ami nem a legjobbak közé tartozik. Ennek ellenére sikerült megnyernem. A versenyen az első körökben sikerült egy kisebb előnyt kiépíteni, ezért nem nagyon kellett hátra néznem. Ennek köszönhetően magabiztosan sikerült megnyernem a versenyt.

2. helyezett: Megyeri István

A múlt havi eseményekben gazdag verseny után az eddigi (nem túl hosszú) pályafutásom legnyugodtabb versenye volt. Martint körülbelül 3 kör után már nem láttam sehol 😀 elviharzott, mint a Villám, de ahogy láttam, olyan versenytáv felétől már mögöttem se voltak. Így hát egy nagyon chilles 2. helyet sikerült szereznem.

3. helyezett: László Róbert

Először is nagyon kíváncsi voltam erre a pályára, hiszen tudtam, hogy ez az ország egyik, ha nem a legszínvonalasabb pályája a hosszú, változatos vonalvezetéssel. A 3 szabadedzés alatt viszonylag sikerült kiismerni a pályát és magabiztosan álltam elébe az időmérőnek, ahol megszereztem a 3. helyet. A verseny azonban közel sem volt eseménymentes, mivel az 1. körtől az utolsóig védekeznem kellett. Végeredményben sikerült megtartani a 3. helyet és egy nagyon idegőrlő és izgalmas versenyen vagyok túl, de hát ettől szép ez a sport. Martinnak pedig innen is gratulálok a futamgyőzelemért.

75+ kategória:

1. helyezett: Trombitás Anna

„- Nézz csak oda. Az ott a távolban a tökéletes kör. Látod?
– Azt hiszem.
– Sokan nem látják.” 
Köszönöm Janecskó Adrián, hogy megmutatod nekem, létezik; és hiszel benne, egyszer rátalálok a sajátomra!

2. helyezett: Hammer Martin

DrivingCamp + tűző napsütés az egyenlő egy fantasztikus versennyel, ami így is volt, mint mindig, mint minden KARTING365 versenyen. Köszönöm szépen ismét a felkészítést Pataki Gábornak. Köszönöm a motiválást, biztatást családomtól, a páromtól és a barátomtól, akik kint voltak a futamon.

Szabadedzésen már az első etapban sikerült futnom egy nagyon jó időt, amit a többi etapban is sikerült bebizonyítsak. Az időmérőn viszont már más volt a helyzet, valahol benne hagytam a pályában 2-4 tizedet, amit nem értettem, hogy hogyan sikerült, de amit mért az időmérő gép, az úgy is van. Így a 3. helyre tudtam magamat kvalifikálni a rajthoz.

Rajtnál tombolt bennem a tűz, mint mindig, hogy én nyerni akarok. Elindult a futam, Panni indult a pole pozícióból. Megyeri István a 2. helyről, én meg a 3. helyről. Egyből elkezdtem támadni már a rajtnál Istvánt, aki nagyon sokáig sikeresen védekezett ellenem, amiért gratulálni is szeretnék neki. Igen ám, de a mögöttem levő pilóta engem támadott, szóval egyszerre támadtam és védekeztem is, ami igen megterhelő mentálisan. Maradt mindenki a helyén addig a pillanatig, amíg István nekem helyet hagyott a célegyenes előtti kanyarban, persze nem direkt, és sikeresen be tudtam szúrni a gépet mellé, és a belső íven meg is előztem őt. Így már második helyre léphettem fel, de Panni nagyon elszakadt tőlünk ahhoz, hogy én utolérjem őt, így védekeznem kellett a helyem megtartásáért, de nem kellett sokáig védekezzek, mert ezek már a futam utolsó körei voltak.

Köszönöm szépen a KARTING365-nek az ismételten  adrenalin dús versenyt!!

Ui: Csapatról csak pár szó, drámai és pörgős verseny volt. Eddigi legjobb csapatversenyem, bár nem vagyok megelégedve a 4. hellyel, de nem baj….majd legközelebb! 

3. helyezett: Szegfű Richárd

85+ kategória:

1. helyezett: Trombitás Anna

Az eltökéltség csendes pillanatában, mikor a kerék az aszfaltra feszül, a váz némán csavarodik az utolsó kanyarban, hogy a kockás zászló végighasítson érted a levegőben, megérkezel. Bele a pillanatba ami felejthetetlen!

Egy pillanat, ami a hosszú fejlődés egy állomása, de minden és mindenki benne van, aki eddigi életed során melletted volt!

Hálás vagyok, és boldog!

2. helyezett: Diószegi Szabolcs

Most először voltam a DrivingCamp pályáján, így nagyon jó érzés volt, hogy a szabadedzéseken sikerült jó köridőket elérnem. Az időmérőre nem a legacélosabb gép jutott nekem, de így is sikerült a második helyet megszereznem és bizakodva vártam a versenyt.

Jól is indult a rajt és Pannival az élen sikerült ellógni a mezőnytől, majd ezt követően csakis a támadásra koncentráltam. A verseny során volt 1-2 lehetőségem az előzésre, de Panni szépen védekezett, amikor jött a meglepetés és hátulról kaptam egy lökést. Ekkor vettem észre, hogy Kulcsár Tibi utolért minket, így a verseny végéig védekeznem kellett és üldözőből üldözött lettem, de végül sikerült a második helyen behozni a kartot.

3. helyezett: Kulcsár Tibor

A Drivingcamp pályáját idén volt alkalmam először kipróbálni, és azonnal bekerült a kedvenc pályáim közé. Ennek megfelelően különösen vártam a verseny napját.

Úgy érzem, hogy az időmérőn egész jól sikerült kiautóznom a gokartból a benne rejlő lehetőségeket (persze a mai tudásomhoz mérve ). Sajnos egy kevésbé gyors gokartot sikerült kifognom, így ez most csak a 4. helyre volt elég, a szabadedzésen futott időmhöz képest egy 8 tizeddel lassabb körrel.

A versenyre már jobban rám mosolygott a szerencse, meg is futottam a kisorsolt gokarttal a verseny leggyorsabb körét. Negyedik helyről indulva az első körökben sikerült megelőznöm Rozvadszky Tibit, azonban ez pont elegendő volt arra, hogy egy jelentős lemaradásba kerüljek Anna és Dió mögött. A verseny utolsó harmadára sikerült utolérnem őket, Dió nem vette észre, hogy mögötte vagyok. Próbáltam ezt az előnyömre kihasználni, sajnos nem sikerült, majdnem kiforgatás lett a vége, de megoldottuk. Ezután viszont Dió már végig precízen védekezett, és meg tudta tartani a második helyet.

Gratulálok mind Annának, mind Diónak az eredményhez! Nagyon élveztem a versenyzést ezen a technikás és gyors pályán, remélem hamarosan újra lesz alkalmam itt körözni! Külön köszönet a KARTING365 Csapatának a színvonalas szervezésért!

95+ kategória:

1. helyezett: Diószegi Szabolcs

Az időmérőm a lekörözésekről szólt és szinte végig forgalomban kellett gokartozni. Az utolsó  körig nagyon rossz időket tudtam futni, ezért az utolsó körben igyekeztem minél jobban koncentrálni és összerakni egy jó kört. Éreztem is, hogy egy egészen jó kör lesz az utolsó, amikor utolértem Tomit. Sajnos a pálya végén lévő egyenesben kicsit fékeznem kellett miatta, de így is sikerült megfutnom a legjobb időt 2 századdal Tibi előtt.

A versenyre és a rajtra is igyekeztem minél jobban felkészülni, míg mások lazábbak voltak. 🙂 Tibi a verseny kezdetétől a nyomomban volt és láthatóan sokkal gyorsabb volt az egyenesekben, mint én, így a cél előtti hosszú egyenesre igyekeztem minél nagyobb tempót átvinni, mert tudtam, hogy az lehet az a pont, ahol megelőzhet. A verseny végéig komoly csatát vívtunk és nagy nehezen sikerült rajt-cél győzelmet aratni.

Ezúton is köszönöm Panninak és Tibiéknek, hogy ilyen izgalmassá tették a versenyt! 🙂

2. helyezett: Rozvadszky Tibor

Hát eljött ez a nap is, a KARTING365 Gokart Kupa az egyik kedvenc pályámra látogatott el.  A hétvége a pénteki nappal kezdődött, ahol a K365/HCK/OAGB szabadedzésén gyakorolhattuk a pályát és rajta a Kupán használt gokartokat, ami azért eltér a pályán használt gokartoktól, néhol más vezetési technikát igényel, de szerencsére hamar meg lehetett szokni.

A hétvége már folytatódott is a következő reggellel. Kezdődött az egyéni verseny, a szabadedzéseken jobb volt a pálya illetve az időjárás is kedvezőbb volt a gokartoknak és ez érződött is. Majd jöttek az időmérők, ahol nagy szerencsémre két egész jó gokartot kaptam a sorsoláson, így a 85+ban a 3. helyet, a 95+ban a 2. helyet sikerült behúznom a kvalifikáción.

Sajnos a 85+os versenyre már kicsit lomhább gokart jutott és 20 kg plusszal a többiekhez képest nehéz volt tartani a mezőnyt, így visszaestem a 6. helyre. De jött a 95+os verseny, ahol szintén Dió mögött indultam, de most az első, illetve második hely volt a miénk, remek küzdelem kerekedett belőle, az én gokartom gyorsabbnak bizonyult az övénél, de Dió szuperül védekezett, így csak egyszer-egyszer sikerült beszúrnom, de végül nem sikerült az előzés.

Izgalmas verseny volt, jó csapattal és egy remek társasággal. Nagyon örülök, hogy sikerült az első érmemet behúznom az idei második futamomon, úgy néz ki megérte a vírus alatt leadni azt a 20 kilót, igaz még kellene 10, hogy versenysúlyban legyek, és rajta is vagyok. Úgyhogy köszönjük még egyszer a szervezőknek, a résztvevőknek, hogy mindig egy jó kis napot tudunk eltölteni egymással mi, a gokart szerelmesei .

3. helyezett: Podámer Bence

Az igazat megvallva álmomban sem gondoltam volna, hogy a DrivingCamp pályáján sikerül dobogóra lépnem. Nagy izgalommal indultam a pálya felé, a sok jó, amit hallottam róla beigazolódott. A pálya vonalvezetése abszolút feküdt nekem, így hamar ráéreztem az ideális ívekre. Mivel ez volt az első alkalom, hogy a DrivingCamp pályáján versenyezhettem, valamint ez az első idényem a KARTING365 Gokart Kupán, így nagyon örültem, hogy ilyen kiváló pilóták között sikerült összeraknom egy viszonylag jó időmérőt és sikerült a 4. helyen kvalifikálnom.

Más sem lebegett a szemem előtt csak a dobogó. A versenybeli tapasztalatlanságom hamar kibukott a futamon, hamar visszaestem az 5. helyre. Az egyetlen stratégia, ami működőképesnek látszott, hogy a mezőnnyel maradok és az esetleges hibákat kihasználva megpróbálok előretörni. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de a srácok a folyamatos harcok ellenére nagyon gyors tempót diktáltak, minden tudásomra szükségem volt és az említett hibákat sem igazán ejtették meg. Ahogy az utolsó előtti körhöz értünk, az elől menő ötös fogatunk teljesen egyben volt. Mindenki támadt mindenkit. Az utolsó körre rákanyarodva az előttem haladók a célegyenesben egymás mellett voltak, és ahogy csatáztak egymással mindketten kisodródtak külső ívre a nyújtott jobbosban és itt jött el az a pillanat, amit egész futam alatt türelmesen vártam, és amiért küzdöttem. Mindkettőjüket meg tudtam előzni belső íven, és ezt az utolsó körben már sikerült is megtartanom.

Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen remek emberekkel és pilótákkal versenyezhetek együtt. Ez még csak az első dobogóm, de biztosan nem az utolsó!

Csapatbajnokság:

1. helyezett: Pluszsúly Racing Team

Végre valamivel magabiztosabban jelenthetem ki; nyertünk.

Egy valódi hajsza volt számomra a verseny napja, mert, amíg Martin 19 másodperces előnnyel zsebelte be az egyéni győzelmet a zsámbéki pályán, jómagam inkább azzal voltam elfoglalva, hogy egy pole pozíciót hatékonyan egy ötödik hellyel koronázzak meg hazai pályán, Vácon.

A 30 perces szabadedzésről sajnos így le is csúsztam, de ez, mint később kiderült, hasznomra is vált, talán. Szörnyű szenvedések árán sikerült kihasználnunk a versenyt megelőző hetekben, hogy külön a csapatversenyre gyakorolván tudjunk fordított irányban is edzeni a pályán, így az, hogy meglepődtem, mikor Gábor megírta, hogy egyébként nem is lesz fordított irány, nem kifejezés.

Martin időmérőzött, de sajnos nem sikerült jól összerakni a körét, így a mezőny sűrűjéből vártuk a rajtot. Panni meglógott a többiektől, de Martin nagy küzdelmek árán már az első etapban fel tudott rá zárkózni, majd Boros Norbi is ügyesen terelgette az általunk rakétának hitt 4-es masinát, így viszonylag szép reményekkel kaptam meg az első lehetőségem, mintegy 40 perccel a rajt után.

Szerencsére a gépek nagyon hasonlóan viselkedtek a pálya gépparkjához, így a korábbi tapasztalatoknak köszönhetően még a szabadedzés kihagyása sem fájt annyira, jó tempót tudtam diktálni. Életem eddigi legjobban összerakott etapja következett. Stabilan tudtam gyorskört futni gyorskör hátán, így egyhamar átrágtam magam még Hammer Martinon is, és egyedül a csodálatosan muzsikáló Brúnó maradt előttünk.

A verseny második fele sajnos nem jött jól annyira ki a csapattársaimnak, így az utolsó boxablak nyílásakor már 20 másodperc lemaradással bírtunk az N90R-rel szemben. A csapattársaim győzködtek, hogy a boxban cseregokartként álldogáló 10-es gép felejtős, mondván a szabadedzésen nem tudtak vele jó tempót menni, és valószínűleg egyet is értettem volna velük, amennyiben én is kipróbálom a gépet az edzés során, azonban én a verseny alatt a pálya széléről úgy figyeltem meg, hogy addigra már azért egész elfogadható haladást lehetett belőle kicsikarni, ha nagyon akarta az ember.

Döntöttem, és kihívtuk Norbit a pályáról, 25 perccel a verseny vége előtt. Szerencsére igazam lett, és nagyon hamar megtaláltam a járművel a közös hangot. Brúnón kívül egyedüliként még a 46 másodperces köridők mezejébe is bele tudtam nyalni. A sebességnek hamar termése is lett, előbb Horváth Domit, majd mintegy 10 perccel a vége előtt Diószegi Szabit is utol sikerült érnem. Amint elhaladtam Szabi mellett, vétettem egy csúnya hibát, ami után vissza tudott bújni mellém, és elég szerencsétlenül összekoccantunk. Emiatt elég mérges vagyok magamra, mert tönkretette a szinte hibátlan versenyem képét.

Az utolsó körökre már tetemes volt az előnyünk, így a végén még azt is megengedhettem, hogy közel autózzak el a kockás zászlót lengető Bálinthoz, hogy Márti csináljon rólunk néhány irtó menő fotót bizonyítékként az aznapi teljesítményünkről. 😛

Csömörön ennél keményebben oda fogjuk tenni magunkat, mert úgy érzem, ehhez a sikerhez a többi csapat egy-két balszerencsésebb etapja is nagyon kellett.

2. helyezett: Tormafölde Competizione

A versenyre nem sok reménnyel érkeztünk, hiszen Norbi még csak egyszer ment ezen a pályán, Dominiknak pedig ez volt az első alkalom. Mindezek ellenére gyorsan ráéreztünk mindketten a pályára, és sikerült egy előkelő második helyezést elérni az időmérőn. Az élmezőny viszonylag egyben volt az egész versenyen, nekünk is sikerült az első háromban maradni mindvégig. Az utolsó etapban a Pluszsúllyal sikerült megelőzni az élen haladót egy erős etappal, így második helyen értünk célba. Ivánnak ezúton is gratula még egyszer, remek időket futott a végén, és sikerült 15 másodpercet adnia nekünk.

A KartFarmon igyekszünk visszavágni, köszönjük a szervezést és nagy gratula a résztvevőknek, jó kis verseny volt!

3. helyezett: N90R ERT

A fényes szezonkezdet után hullámvölgybe került a csapatunk, Csömörön egy ötödik, míg Százhalombattán csak egy hatodik helyre futotta az erőnkből. Úgy döntöttünk, taktikát váltunk, és egy ifjú tehetséggel, Hagymási Brúnóval egészítettük ki csapatunkat. Az már a szabadedzésen is látszott, hogy Brúnót megérte „szerződtetni”, hiszen messze a leggyorsabb volt a teljes mezőnyben.

Ezt követően bizakodva vártuk a kvalifikációt, ahol Szabi vállalta magára a nem kis feladatot, hogy minél előkelőbb helyről vághassunk neki a két órás küzdelemnek. Végül egy harmadik helyet sikerült elcsípnünk az időmérőn, ami nem rossz eredmény. A versenyt Norbi kezdte, sajnos egy nem túl acélos gokarttal, ami meg is látszott a tempón, két pozíciót bukva, ötödikként cseréltünk az első etap végén. Ezt követően viszont megtáltosodott csapatunk, mind Brúnó, mind Szabi jó gokartokat „fogott ki”, így a verseny végére az élen találtuk magunkat. Evés közben jön meg az étvágy – szokták mondani – a két csalódást keltő futam után én személy szerint már előre aláírtam volna egy dobogós helyet, ekkor viszont már a győzelem volt a célunk. Sajnos az utolsó etap előtt elsiettük a cserét, Szabi úgy vélte, hogy a bent álló gokart jó lesz arra, hogy megtartsuk a vezető pozíciónkat, ám végül ez a számítás nem jött be, ketten is megelőztek minket a verseny végén (akiknek ezúton is gratulálunk, óriásit mentek megint), így mi „csak” harmadikként zártunk.

Így néhány nap távlatában már szépen csillog ez a bronz, de ott akkor nagyon csalódottak voltunk mindhárman. Úgy fest azonban, hogy sikerült visszatalálnunk a helyes útra, így már alig várjuk az augusztusi megméretést a csömöri pályán.