ÚT A BAJNOKI CÍMIG – 10. RÉSZ

Boa András elhatározta, hogy egyszer gokart bajnok lesz és mindent megtesz azért, hogy ezt az álmát megvalósítsa. Rendszeresen jelentkező blogjában azt meséli el, hogyan éli meg az ehhez vezető utat. Sikerek, kudarcok, versenyek, edzések, érzelmek, barátságok és még sok minden, ami a bajnoki címig vezető utat övezi.

HALADUNK AZ ÚTON

Sziasztok! Eltelt egy kis idő, amióta utoljára jelentkeztem egy kisebb írással. Noha nem tétlenkedtem ebben az öt hónapban, most láttam indokoltnak, hogy kiadjam magamból azt, ami most bennem van, és ami ezalatt az öt hónap alatt történt velem. 

Az elmúlt időszak nem szólt másról, mint a rengeteg gyakorlásról és a sok kilométer begyűjtéséről, valamint a mentális felkészülésről a szezonra. Sajnos ez az év semelyikünk számára sem alakul úgy, ahogyan azt előzetesen terveztük, gondolok itt a Covid-19 járványra, és a járványhelyzet miatti kényszerleállásra. Sajnos egy betegség is elkapott még március elején, így az év első három MNASZ-HCK futamából kettőt kénytelen voltam kihagyni betegség, illetve saját döntésem miatt. Úgy érzem, hogy sokat melóztunk Gáborral azon, hogy tovább fejlődjek, és ne rekedjek meg egy bizonyos szinten. Szerettem volna már bizonyítani magamnak, és neki is, hogy a rengeteg munka, amit abba fektettünk, hogy jobb gokartos legyek, nem volt hiábavaló, és van még némi remény a jövőt illetően. 🙂

Alig vártam a június 7-én megrendezett MNASZ-HCK versenyt, mert úgy éreztem, hogy itt az idő elérni az eddigi legjobb eredményemet. A sok gyakorlás megtette hatását. Sikerült szerény pályafutásom 4. HCK versenyhétvégéjén megszereznem az első pole pozícióm, és az első győzelmemet is. Fuh, borzasztóan jó érzés, tényleg. Tavaly áprilisban Gáborral a nulláról kezdtük a gokartozásom felépítését, fogalmazhatunk úgy, hogy teljesen fogalmatlan voltam azelőtt. Egy év meló kellett, hogy ezt a jó eredményt elérjem, és ezt nem szégyenlem, sőt büszke vagyok rá, mert ez az egy év rengeteg élményt adott, és emberileg is rengeteget fejlődtem ezen idő alatt. Utólag azt tudom mondani, hogy nagyon utálok veszíteni, de sok rossz napból tudtam tapasztalatot szerezni, és ezek a kudarcélmények is erősebbé tettek. Ezzel csak azt szeretném nektek mondani, ha kezdő gokartosok vagytok és olvassátok ezt a cikket, jusson eszetekbe, nem biztos, hogy ti vagytok a legtehetségesebbek ebben a sportban, de ha kitartóak vagytok, oda fogtok tudni érni az elitbe, ebben biztos vagyok. Adjatok magatoknak időt, és dolgozzatok a céljaitokért. Persze a tehetség is fontos, de az akarat még inkább. Én úgy gondolom, nálam vannak sokkal tehetségesebb pilóták is, istenadta tehetségek, de az biztos, hogy senki sem akar annyira nyerni, mint én. Ezért fogok előbb-utóbb nyerni. Ehhez az első győzelmes históriához még hozzá tartozik az, hogy egy másik kategóriában is győzelmet kellett volna szereznem, de sajnos rosszul védekeztem egy ponton, és elbuktam az első helyet. Ez is azt bizonyítja nekem, hogy nagy hiba lenne most elégedettnek lennem. Ha eddig X mennyiséget dolgoztam, most kell a 2X mennyiség, mert ha egyszer odakerülök a bajnokok közelébe, ott a legapróbb hiba sem fog beleférni, és felkészültnek kell lennem. 

Az elmúlt hétvége nem csak az egyéni küzdelmekben hozott sikert. Teljesítettem életem első Endurance OAGB csapatbajnoki versenyét, a KARTING365 II-es csapatában vendégszerepelhettem Varga Zsolti oldalán. A szombati sikereken felbuzdulva, magabiztosan érkeztem meg a pályához, mert ez a hétvége annyira rossz már nem lehet, gondoltam, én ígyis-úgyis boldog leszek már.  Az időmérő előtti edzésen azonnal jól éreztem magam, de rohadtul meglepődtem, hogy egy ilyen bivaly mezőnyben, a leggyorsabb tudtam lenni. Basszus. Az ország amatőrgokartos krémjének egy részével versenyzem, és tudom tartani velük a lépést. Ha tök utolsók lettünk volna, nekem már az edzés eredmény is akkora öröm volt, hogy nem érdekelt volna. (Persze ezt Zsoltinak, a csapattársamnak nem mondtam ott el, mert agyonpüfölt volna). Az időmérőn én mentem a csapatunkból, mert jó formában éreztem magam és Zsolti is bízott bennem. Eredmény: Pole position. Na itt jött nekem a „blackout”. Erről nem is tudok többet írni sajnos :). A versenyen pedig Zsolti remek tempójának köszönhetően behúztuk a második helyet. A KARTING365 I-es csapata is feljött a dobogóra, a harmadik helyet megszerezték, így együtt ünnepelhetett a csapat + én, ami nagyon jó érzés volt. Az egész verseny fantasztikus volt, mert olyan sportemberekkel versenyezhettem, akiket nagyon tisztelek egytől egyig! Mindenkit. 

Ha reálisan tekintek a dolgokra, egyáltalán nem gondolom, hogy az én valós helyem jelenleg ebben az előkelő mezőnyben a legjobbak között van. Még nem. Messze nem. De csak még. Most megtapasztalhattam, milyen jó érzés ott lenni az elején, és ez olyan mint a drog. Ha kipróbálod, többet akarsz belőle. (Amúgy nem tudom milyen a drog :D). Kaptam egy pozitív visszacsatolást. Erre vágytam nagyon, de nem fogok ölbe tett kézzel várni arra, hogy újra az ölembe pottyanjon egy ilyen lehetőség. Nem. Inkább megdolgozok majd érte, ahogy eddig is. Az a biztos. Gokartozzatok Ti is. Mert gokartozni jó! 

Zárom is ezt a históriát, hiszen kezdődik az edzés, nekem pedig ott a helyem!