ÚT A BAJNOKI CÍMIG – 5. RÉSZ

Boa András elhatározta, hogy egyszer gokart bajnok lesz és mindent megtesz azért, hogy ezt az álmát megvalósítsa. Rendszeresen jelentkező blogjában azt meséli el, hogyan éli meg az ehhez vezető utat. Sikerek, kudarcok, versenyek, edzések, érzelmek, barátságok és még sok minden, ami a bajnoki címig vezető utat övezi.

ÚJ PÁLYÁK MEGISMERÉSE

Mint azt korábban említettem, nekem szinte az összes pálya ismeretlen volt, ameddig nem jártam a KARTING365 Gokart Kupával a helyszíneken. A Battaring, Hungaroring, Kart Farm, Kőbánya Ring esetében is az első métereket az időmérő előtti szabadedzéseken tettem meg.

Eleinte stresszelt és nyomasztott ez a szituáció, mostanra viszont, ahogy egyre tapasztaltabbá válok, egyáltalán nem feszélyez az ismeretlen helyszín, sőt, most már vágyok az ilyen kihívásokra. Én általában előzetesen nem szoktam nagyon pályarajzokat bújni, egyszer-kétszer megnézem egy profi versenyző on-board videóját, hogy megy a pályán, hogy az első körökben gond nélkül körbetaláljak, majd fokozatosan a magam ritmusában próbálom összerakni megfelelően a köröket, ideális fékpontokat, csúcspontokat belőni.

A helyszínre történő megérkezés után próbálok keresni egy olyan magaslati pontot, (ha van erre a környezet adottságaiból kifolyóan lehetőség), ahonnan ez egész pályát belátom. Ilyenkor már a különleges részek egyből kitűnnek, ahol figyelni kell. Amikor már van tapasztalatom a pályáról, és megismertem a kritikus pontjait a vonalvezetésnek, utána szeretem a pályarajzot tanulmányozni. Emlékezetből egy tollal megrajzolom a pályarajzra, hogy hogyan szoktam menni. Amikor azt látom, hogy az emlékezetemre támaszkodott rajz nem egyezik az ideális ívvel, akkor a következő menetben ezt korrigálom, és annyiszor megcsinálom ezt a folyamatot, ahányszor nem érzem úgy, hogy most már az ívek megvannak.

Ha az íveket kiveséztem, akkor kezdek el dolgozni a lendületátvitelen, stb. Ez pedig már érzésből történik.

Szeretem az összetett pályákat, de legfőképpen azokat, ahol íves gyors kanyarok is találhatóak.

Talán jelen pillanatban, ha megkérdeznének, a kedvenc pályám a Kőbánya Ring, fordított menetirányban. Viszonylag rövid a pálya, 29-30 másodperc egy kör, 6 kanyar, fordított irányban a célegyenesre fordító elnyújtott tempós jobb kanyar hatalmas adrenalin fröccs, egyszerűen imádom, de a középső technikás és lassabb rész is élvezetes. A töredezett és megrepedt hepe-hupás burkolat pedig nosztalgikussá teszi a versenyző hangulatát (a bordáimnak és a veséimnek erről természetesen más véleményük van :D). Nagy kár, hogy hétköznap nem lehet gokartozni itt, csak ha valamilyen rendezvény van. Szép emlék köt ehhez a pályához, ugyanis itt nyertem meg az első egyéni mini bajnoki címemet, és itt nyertem először endurance  csapatversenyen is az ODI csapat színeiben.

Az első bekezdésben említett pályák közül én még kiemelném a Battaringet, a magyar kis gokartos Suzukáját. Ott aztán mindent megkap az ember, amit csak akar. Hidat, híd alatti “alagutat”, kemény féktávokat, gyors kanyarokat, remek kiszolgálóegységgel és infrastruktúrával rendelkező pálya. A fő épület teraszáról pedig kiválóan belátható szinte az egész pálya. Én nagyon szeretem, sokat lehet fejlődni ezen a pályán, nekem legalábbis biztosan nagyon sokat adott. Fordított irányban a hídról levezető jobbos kanyar utána egy bal töréssel pedig egy piszok nehéz kombináció, mert a lejtés miatt a gokart elkönnyül, és küzd az ember a tapadás hiányával.

Eleinte tartottam attól, hogy új pályákon mérettessem meg magamat, mert féltem, hogy magyarosan mondva jól elkalapálnak. Rájöttem, hogy ez hatalmas baromság, és ezt a félelmemet a KARTING365 Gokart Kupa is segítette oldani. Most pedig már ott tartok, hogy minél több új helyre akarok eljutni, hogy minél több tapasztalatom és élményem legyen, ezáltal új technikákat és képességeket tanulhassak. Élvezem azt a kihívást, hogy egy pályát meg kell fejteni, és piszok gyorsan kell menni rajta. Nincs is ennél jobb időtöltés és feladat egy napsütötte vasárnap délutánra, nem igaz?