ÚT A BAJNOKI CÍMIG – 7. RÉSZ

Boa András elhatározta, hogy egyszer gokart bajnok lesz és mindent megtesz azért, hogy ezt az álmát megvalósítsa. Rendszeresen jelentkező blogjában azt meséli el, hogyan éli meg az ehhez vezető utat. Sikerek, kudarcok, versenyek, edzések, érzelmek, barátságok és még sok minden, ami a bajnoki címig vezető utat övezi.

AZ ELSŐ HCK HÉTVÉGÉM

A KARTING365 Gokart Kupa után nagyon vártam már ezt a megmérettetést, eluralkodott rajtam az izgatottság. A soron következő forduló Kulcson került megrendezésre, ahol ezelőtt még sohasem jártam.

Amikor megérkeztem pénteken a helyszínre, az első benyomásom pozitív volt. Nagyon hangulatos a környezete a pályának, nekem nagyon tetszik, hogy a “zöldben” vagyunk, és a pálya nincs végig gumival határolva. Elsőre a hosszú egyenesbe épített sikán rémisztőnek tűnt kívülről, de belülről már nem jelentett nagy problémát.

Pénteken az volt a cél, hogy megismerjem a pályát, és gyakoroljam be az ideális íveket. Ilyenkor az OAGB és a HCK mezőnyéből is jó egynéhány pilóta jelen van, ezért lehet kitől tanulni. Amikor megnéztem, hogy ezek a srácok milyen köridőket tudnak, hanyatt vágtam magam. El is döntöttem onnantól, hogy az időket nemigen figyelem, csak a magam teljesítményét próbálom maximalizálni.

Szombat, eljött az igazság pillanata, délelőtt még egy kis gyakorlás, aztán mehetnek az időmérők és a versenyek.

A hangulat számomra remek volt egész nap, jó pár ismerős versenyzőtárssal találkoztam, és kiváló  pilótákkal új ismeretségekre is szert tettem. Pataki Gábor edzőm jelenléte pedig nyugtató hatással volt rám, egész nap támogatott lelkiekben és gokartelméletben/taktikában is. Úgy éreztem, sikerült egész jól megfejtenünk a pályát, és pozitív előérzettel várhattam a két időmérőt. A 3-mas és a 4-es kategóriákban indultam. Először következett a 4-es kategória időmérője. Az időmérőn minden pilóta 5 mért kört tehet meg, ugyanazzal a géppel. Nagyon nem voltam megelégedve a teljesítményemmel, nem tudtam összerakni a köröket, és sajnos a középmezőny végében találtam magam. Bosszantó.

No sebaj, nem volt idő a búslakodásra. Jött a 3-mas kategória. Ez már sokkal jobban sikerült, 3 körömet is jónak éreztem. Második hely. Nem is akartam elhinni, nagyon örültem, egész hétvégén egy hasonló eredményért dolgoztam.

Ahogy az időmérők, úgy a versenyek is felemásra sikerültek. Eredményesség szempontjából, mert amúgy mindkettőt élveztem. A 4-es kategóriában nem a legerősebb gép jutott nekem, de végig tudtam tartani a lépést a mezőnnyel, folyamatosan támadtam és védekeztem. Sajnos az egyik támadásnál én húztam a rövidebbet, és egy versenybalesetbe keveredtem bele, ami egy csattal végződött, és visszaestem az utolsó elötti helyre. Itt is ért véget ez a futam, de remek élményekkel lettem gazdagabb. Gratulálok Erwin-nek a győzelméhez, fantasztikus előzés volt.

A 3-mas kategóriában a második helyről rajtoltam, előttem Németh Bálint. A rajt simán lezajlott, a mögöttem lévő cartárs szenvedett a 10-es géppel, mi Bálinttal folyamatosan építettük az élen az előnyünket. Az első 5-körben mindent megpróbáltam, hogy tartsam vele a lépést, de egy kicsivel mindig gyorsabb volt. Kénytelen voltam belátni, hogy a mai az ő napja, gratula Bálint. Nagy volt az előnyöm a harmadikhoz képest, így biztonsági módban gokartoztam egyet, és életem első HCK-s hétvégéjén hoztam egy második helyet!!! Fuhh, nagyon örültem. Az edzőm, Gábor nélkül ez nem sikerült volna.

A célom az, hogy az év utolsó kettő versenyén is szokjam még a légkört, és fejlődjek. Ha jön valami jó eredmény, az pedig külön öröm lesz. Már a következő szezon lebeg a szemem előtt, és ekkor már teljes idényt tudok teljesíteni. Szeretnék a legjobbak között lenni a HCK-ban, úgyhogy minden egyes alkalommal ezért fogok gyakorolni! MNASZ-HCK, megjöttem!