ALPS CUP 4H, ROHONC, SPEEDARENA
Kulcsár Tibi és Szente Patrik Rechnitzben jártak egy 4 órás gokartversenyen. Tibi összefoglalta néhány gondolatban, hogy mit érdemes tudni erről az eseményről, illetve a pályáról, valamint megtudhatjuk azt is, hogyan sikerült a versenyük.
2023. május 27-én egyik KARTING365-ös csapattársammal – Szente Patrikkal – egy új kihívásba vágtuk a fejszénket, beneveztünk az Alps Cup 4 órás versenyére, melyet Rohoncon a Speedarena pályáján az Alpen Racing csapata rendezett meg. A verseny egy négyfutamos bajnokság 3. fordulója volt.
https://www.facebook.com/alpenracing
A több, mint 1 km hosszú gokartpálya az Alpok lábánál Rohonc (Rechnitz) település határában található, alaposan karbantartott gokartokkal, minőségi kiszolgáló helyiségekkel. Vonalvezetése izgalmas, tempós, és technikás, élvezetes rajta a körözés még a (megfelelően áttételezett) 270-es SODI SR4-esekkel is. Igaz, ami igaz, 390-esekkel még izgalmasabb lenne valószínűleg.
A napot 2×10 perc szabadedzéssel indítottuk, majd következett a versenyzői eligazítás. 18 db két fős csapat indult a versenyen, egy Leicht (80 kg) és egy Schwer (100 kg) kategóriában induló versenyzővel – nálunk Patrik versenyzett a 80 kg-os kategóriában, míg jómagam a nehézsúlyban vitézkedtem.
A versenyt a nehezebb kategória pilótái kezdték, az időmérő után azonnal sorba rendezve a gokartokat és repülőrajttal elindítva a futamot, emiatt az egykörös időmérőt részünkről én teljesítettem. Sajnos nem a legacélosabb gokartot sikerült kihúznunk az időmérőre, amely különösen amiatt volt fájdalmas, mivel az az első etapban is a versenygépünk volt. Az időmérőn a 11. helyre sikerült kvalifikálnunk magunkat.
A verseny folyamán taktikázni a boksz kiállásokkal nem lehetett, mivel a szervezők hívták ki a csapatokat a gokart és pilóta cserére egy előre meghatározott fix sorrendben. Így egyetlen feladat volt a verseny folyamán, jobb láb a gázpedálra és bal láb a jobb lábra. 🙂
A gördülő rajt elég mozgalmasra sikerült, nem kímélték a srácok egymást, így az elején a jó helyezkedésnek köszönhetően sikerült pozíciókat fogni, de aztán egy kilökésnek köszönhetően el is sikerült veszíteni azokat. A verseny folyamán számtalan akcióban volt része mindkettőnknek, a legtöbb pozícióért meg kellett küzdeni, még akkor is, ha egyértelműen gyorsabb voltál az előtted haladónál (tisztelet a kivételnek), ami azért volt meglepő, mivel ez köridőben mindkét félnek hátrányos volt, bár számomra a gokartozás élményét növelte. 🙂
A verseny folyamán külön kihívást, élvezetet jelentett a változó körülményekhez való alkalmazkodás: a tapadás változásainak lekövetése, a szélirány folyamatos változása (amely hol erősített, hol gyengített az alapból is jelentős szélárnyék hatáson), illetve természetesen a koncentráció fenntartása az egy órás etapok végéig.
Végül Patrikot a 10. helyen intette le a kockás zászló. Összességében küzdelmes, rengeteg tapasztalatot, de talán még több kérdést eredményező versenyt zártunk: Hogyan lehetünk még gyorsabbak ezen a pályán ezekkel a gokartokkal legközelebb? Merthogy lesz még legközelebb, és akkor gyorsabbak leszünk. 🙂
Íme egy kis ízelítő 10 perc erejéig:
0 hozzászólás