A KARTING365 Gokart Kupa és Csapatverseny idei tizedik fordulóját a zsámbéki DrivingCampben rendeztük meg.

Így látták a napot a különböző súlykategóriák dobogós helyezettjei:

60+ kategória:

1. helyezett: Farsang Balázs

Furcsa időjárással kezdődött a verseny napja, reggel még a verseny előtt hol esett hol nem, és nem lehetett tudni milyen idő fog ránk kint várni a pályán, de szerencsére elkerült az eső minket a verseny alatt. Szabadedzéseken lehetett érezni, hogy nagyon szoros az élmezőny, és nehéz lesz jó eredményt elérni. Időmérőn meglepetésemre megszereztem az első helyet, és a versenyre pedig megkaptam a nap legjobb gokartját. A verseny elejétől a végéig védenem kellett az első helyet, mert Bence és Tamás szorosan mögöttem voltak végig. Egy két hibát ejtettem, ami miatt rögtön mellettem volt Bence, de szerencsére sikerült magam mögött tartani. Életem első győzelme, amiért szépen megizzasztottak a srácok mögöttem.

2. helyezett: Kender Tamás

Úgy érkeztem a helyszínre, hogy nem lesz nehéz dolgom, de ez az érzés időmérő után megváltozott. Nagyban befolyásolta a rajtpozíciómat, hogy a leggyorsabb köröm végén pont feltartottak. Versenyen megkaptam a 9-es gokartot, ami nem egy erőgép. Végül harmadiknak értem be, de később jelezték, hogy második lettem. Köszönöm a felkészítést edzőmnek, Bálint Ádámnak és a Racingarena pálya használatát Bősze Péternek.

3. helyezett: Baráth Bence

Ez megint egy ismeretlen pálya volt számomra, ezért a szabadedzéseken igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, mert tudtam, hogy az előző verseny alapján a mezőny megint nagyon szoros lesz. Az időmérőn meglepetésemre a második helyre kvalifikáltam magam és a nagyon szoros verseny végén a harmadik helyet sikerült megszereznem. Gratulálok mindenkinek, nagyon izgalmas verseny volt!

75+ kategória:

1. helyezett: Holló Huba

Ez a verseny más volt, mint a többi, mivel ezen a pályán kezdtem el gokartozni. Így ezt a versenyt mindenképpen meg akartam nyerni.

A szabadedzéseken beigazolódott, hogy megvan a tempóm a pole pozícióhoz, mind a három szabadedzésen enyém volt a leggyorsabb kör. Sajnos az időmérőn 31 ezreddel csak 2. lettem Olivér mögött.

A verseny előtt elhatároztam, hogy ezt a versenyt megnyerem, ami végül sikerült is. Így meg lett az 1. győzelmem, amit nem büntettek meg.

Gratulálok mindenkinek, mivel egy tiszta, szép versenyt tudhatunk magunk mögött.

Külön köszönet Olivérnek, mert egy szép csatát vívtunk a pályán 🙂 A versenyre való felkészülést nagyon szépen köszönöm Pataki Gábornak!

2. helyezett: Csomor Olivér

Vártam ezt a fordulót, halottam sok mindent a pályáról és ez előtt soha nem mentem még rajta, így volt 3×8 percem megismerni, ami egyébként szerencsére jól sikerült, ezáltal az első helyre sikerült kvalifikálnom magam. Hiába találtam meg a pályával a közös hangot, sajnos nem tudtam melyik kanyar az, ahol védekezni kell és melyik az, ahol nem feltétlenül kell. Erre az első pár körben rá is fáztam. Huba ezt ügyesen kihasználva megszerezte a vezető pozíciót és egyszerűen olyan gyors volt az egyenesekben, hogy nem tudtam rajta maradni. Összességében egyébként jó verseny volt, gratulálok Hubának és Ádámnak is. Köszönöm a szervezést és a pályamunkások munkáját.

3. helyezett: Dely Ádám

Az időmérőn nem sikerült megfutnom azt az időt, amit szerettem volna, így a 3. helyről kezdtem a futamot. A verseny elején a mögöttem lévők csatázásának köszönhetően ki tudtam építeni egy stabil előnyt, amit végig tudtam is tartani. Egy darabig közel tudtam maradni az előttem lévő két versenyzőhöz, de utána leszakadtam tőlük. Így végül 3-ként fejeztem be a futamot. Gratulálok mindenkinek!

A versenyre való felkészítést nagyon szépen köszönöm Pataki Gábornak!

80+ kategória:

1. helyezett: Csomor Olivér

Miután a 75 kg-os versenyt lenyomtam, nagyon kimerültnek éreztem magam, de sokat tanultam az előbb említett futamból és tudtam, mit hol és hogyan kell. Ezeket alkalmazva sikerült elszakadnom a mezőnytől, mögöttem Boros Lacival, akire megérkeztek és sokáig csatáztak. Ezáltal én nagyon elhúztam és hátra-hátra nézve szurkoltam Lacinak, hogy megtartsa a 2. helyet, azonban sajnos lecsúszott egy pozíciót. Gratulálok Lacinak és Rolandnak is a helyezésekért. Köszönöm a szervezést és a pályamunkások munkáját.

2. helyezett: Jakab Roland

Az időmérőn nem volt a legjobb a teljesítményem, így a 4. helyről rajtoltam.

A verseny során 2 sikeres előzést hajtottam végre, így második lettem.

Elégedett vagyok a teljesítményemmel, bízom benne, hogy a következő versenyen is ki tudom hozni a maximumot.

3. helyezett: Boros László

Nem tudtam mire kell itt majd számítani ezen a pályán….a szabadedzések igazából nem sikerültek jól, próbáltam ismerkedni a pályával. Az időmérőn végül sikerült össze rakni egy kört, ami a második helyre volt elég, de tisztában voltam vele, hogy a verseny teljesen más lesz majd. Így is lett…Olivér indult az első helyről, próbáltam vele menni és a verseny első köreiben el is tudtunk szakadni a mezőnytől és akkor talán azt éreztem, hogy itt, ha nincs hiba, akkor kitart ez az előny a futam végéig…óriási hiba volt ezt gondolnom. Roland kb 3 kör alatt felért rám és gyakorlatilag innentől kezdve végig védekeznem kellett és a Drivingcamp után újra egy nagyon komolyat csatáztunk…talán az utolsó előtti körben végül megelőzött és igy a 3. helyen értem célba. Gratulálok Olivérnek és Rolandnak nagyot mentek mindketten…Én viszont felhagyok ezzel a James Hunt féle életvitellel versenyek előtt mert ez egy rettentően hosszú nap volt így.

90+ kategória:

1. helyezett: Pálszabó István

A szabadedzések alatt folyamatosan javultam, igaz eleinte nem éreztem rá a pályára. Végül az időmérőn sikerült egyedül menni és 5 tizedet javítva megszerezni a pole pozíciót. A versenyen végig megőriztem az első helyem, sikerült mögöttem tartani a versenytársakat, akik szorosan mögöttem jöttek. Szűken vettem a kanyarokat, így nehéz volt beszúrni mellém. A sárga zászlós helyzetek miatt sokat kellett figyelni és lassítani, de nem törte meg a ritmusomat. Először indultam első helyről és nyertem futamot, ezért különleges helyre került az érem. Köszönöm Gábornak a külön edzéseket és a tanácsokat.

2. helyezett: Podámer Bence

A nap elejét egy kicsit bágyadtan kezdtem, nehezen szoktam össze a pályával, de minél több kört tettem meg rajta a szabadedzésen, annál inkább kezdtem kiismerni a pályát. Sikerült is jó köröket összeraknom az időmérőn és sikerült második helyre kvalifikálnom. A nap egy korábbi versenyén többször is találkoztam a fallal, így kisebb sérülésekkel kicsit félve kezdtem neki a versenynek, de tudtam, hogy ha normál íveken maradok és nem vállalom túl magam, megtartható a 2. hely.

Már a futam elején érezhető volt, hogy gyorsabb vagyok, mint az előttem lévő, de nem volt esélyem előzni, mert nagyszerűen védekezett az előttem lévő kolléga. A verseny utolsó köréig sikerült megtartanom a 2. helyet. Kisebb lökdösődések miatt sajnos visszaestem a 4. helyre, de a pályabírók sasszemének köszönhetően megtarthattam a 2. helyem. Összességében nagyon izgalmas és fizikailag nagyon megterhelő verseny volt. Nagyon élveztem!

3. helyezett: Cséplő Máté

Végre összejött a régóta várt első dobogóm a bajnokságban!

Az időmérő nem sikerült jól, egyik körömben sem hagytam elég helyet magam előtt, épphogy bekerültem az „A” döntőbe utolsóként!

A verseny kaotikusra sikerült, hátulról próbáltam pozíciókat fogni, ebben az előzések mellett a pályán történt körülmények is segítettek. A verseny leintése után tudtam meg, hogy büntetést kaptak előttem, ezzel előreugrottam a dobogó harmadik fokára!

Köszönet a KARTING365 szervezőinek! Gratulálok a többi versenyzőnek, találkozunk a következő fordulón!

95+ kategória:

1. helyezett: Lakatos Zoltán

Izgatottan vártam ezt a futamot a Battaringen, mivel ezen a pályán még nem futottam köröket.

Ezért elég pesszimista voltam a végkimenetellel kapcsolatban, amit az első 2 szabadedzésem ideje is tükrözött, ahol 1 másodperccel maradtam le a legjobbaktól. Szünetekben próbáltam fejben összerakni egy jó kört, kanyarról-kanyarra elemeztem az ideális íveket, néztem a többi versenyzőt, hogyan viselkednek alattuk a kartok. A pálya ismeretlensége mellett még az aszfalt egyenetlenségei sem könnyítették meg a dolgomat, a 2. edzésen az egyik dilatáció megdobott, és a falban végeztem. A 3. szabadedzésen már javult az időm, de igazán az időmérőn érkeztem meg.

Ugyan, csak a 4. helyre lett elég a futott időm, de ismeretlen pályán csak 9 századmásodperccel maradtam le a pole-tól.

Versenyen sem tudtam mire számítani versenyszituáció tapasztalat hiányában, így próbáltam minél közelebb maradni az előttem autózókhoz, és várni a megfelelő pillanatra az előzéssel.

A rajt után relatív gyorsan felkerültem a 2. helyre, majd a pálya egyetlen féktávját elmértem és az utána lévő fél körön 4-en is elmentek mellettem, amiből kettőt vissza tudtam előzni a következő körökön.

Újra a 4. pozíció. Féltávig előttem nagy harcok folytak, amiben egy nagyobb koccanás során 3-an is összeütköztek, amit én villámgyors kormánymozdulattal ki tudtam kerülni, így megszerezve azt a nagyszerű 1. helyet, amit leintésig megtartottam, nem kis előnyt kiautózva a mögöttem lévőkhöz képest.

Nagy meglepetés volt számomra ez a helyezés, fél körös előnnyel, ilyen „mostoha” körülmények között, így a nagy öröm sem maradt el a végén. 7 futamból ez a 4. dobogós helyezésem, amivel magabiztosabban várom az idei év utolsó futamát a Hungaroringen, nov. 7-én.

2. helyezett: Várkonyi Dániel

Battaring nekem egy emlékezetes helyszín, mivel itt volt tavaly az első versenyem. Akkor még csak ismerkedtem ezzel a sporttal, meg a pályával, és a célom is csak az volt, hogy ne kerüljek B döntőbe. Nagyjából másfél év elteltével pedig úgy érkeztem ide, hogy már a győzelem a cél. Ez persze nem sikerülhetett volna Pataki Gábor nélkül, akivel a sok edzés és a tőle kapott tanácsok meghozták a várt eredményt. 

Magabiztosan álltam ehhez a naphoz, úgy éreztem, hogy bármi legyen is, én kihozom magamból a maximumot. Az időmérő edzés alatt kissé bizonytalannak éreztem a gokartot, mert egész kör alatt nagyon jobbra húzott, ezért nem is tudtam 5 perc alatt olyan jól felvenni a ritmust. Ennek ellenére a harmadik időt sikerült összehozni, aminek nagyon örültem. Gondoltam, innen még nyerni is lehet.

A verseny viszonylag simán indult, viszont hamar kiderült, hogy Szórád Peti gépe az első helyen nagyon lassú. Az egész mezőny feltorlódott mögötte, mert egyenesekben csak folyamatos gázelemeléssel lehetett mögötte haladni. Ennek ellenére Peti nagyon jól védekezett, ezért senki se tudott előrébb jutni, mögötte viszont végig ment a helyezkedés. Elég nagy volt a tülekedés, mindenki próbálkozott az előzéssel, ami vagy sikerült, vagy sokat bukott rajta. Én is először feljöttem a második helyre, majd visszaestem az ötödikre, a verseny utolsó köreire viszont sikerült visszakapaszkodnom ismét a második pozícióba. Mindenki támadott és próbált előrébb jutni a feltorlódott tömegben, ezért szerintem kevés volt a teljesen tiszta pozíció szerzés. Én igyekeztem, amennyire tudtam tisztességes lenni és megadni a kellő helyet mindenhol, de ez néha lehetetlen volt a folyamatos lökdösés miatt. Ennek ellenére én nagyon élveztem a versenyt, izgalmas volt, sokat lehetett előzni, és az eredménynek is kifejezetten örülök.

Izgatottan várom a következő fordulót, mivel összetettben Zolival holtversenyben állunk az első helyen. Remélem, jó versenyt megyünk majd ott is.

3. helyezett: Szórád Péter

Két kategóriában indultam, a 90+ és a 95+ kategóriában!

A 95+ kategóriában sikerült megszereznem a pole pozíciót, viszont megtartani sajnos nem tudtam, de összességében így is elégedett vagyok, mert sikerült dobogós helyezést elérnem, bronzérmes lettem!

A 90+ kategóriáról ezt már nem mondhatom el!

Az időmérőn elég rossz lett a köridőm így csak a B döntőből tudtam indulni.

Sikerült pár helyezést feljebb jönnöm, viszont így sem vagyok elégedett.

A pálya nagyon tetszett, és a szervezéssel, mint mindig, most is elégedett voltam!

Gratulálok a dobogósoknak, izgalmas és jó verseny volt.

Csapatverseny:

1. helyezett: High Performance Racing Team

Péntek éjszaka vége az egyiknek, szombat kora reggel kezdődik a másik… Ezt nem lehet abbahagyni, olyan, mint a kábítószer: ha egyszer rászokik az ember, csak a legjobb elvonó segíthet leállni a szerről. Picit kezdek én is így lenni a gokartozással. Hogy miért is? Őszintén: szombat hajnali fél 7 van, sötét, ködös, kissé borús minden, 4 fokot mutat a hőmérő. Már bajnokok vagyunk. Minden azt mondatná velünk, hogy maradjunk otthon a meleg, pihe-puha ágyikóban, előző este amúgy is egy nagyon fárasztó versenyünk volt, már semmi értelme elindulni a soron következő megmérettetésen. És mégis: ott vagyunk, nem tudunk leállni a „szerről”, nem törődünk a körülményekkel, azzal, hogy nekem például egyik porcikám sem kívánta nyolc óra „pihenő” után újra a battai nyomvonalat… De ez nem kívánságműsor, megyünk tovább az újabb győzelem felé. Ja, igen, amúgy a győzelem is olyan, mint a drog: ha egyszer elkezded, még többet akarsz majd belőle. Mi megint nyerni akartunk, és – bár a pihe-puha ágyat helyettünk inkább a Force-os srácok választották, így is volt két csapat, akikre azért oda kellett figyelnünk, mert az egyikben ott ült Fortuna-kisasszony, aki ugyebár sosem tudhatjuk, mikor csap le ismét… A kvalit ezúttal Szabi nyerte meg, no, sajnos nem úgy, ahogy szerettük volna, Boros Norbi ugyanis egy minimális előnnyel elhappolta előlünk a polet. A versenyen aztán mentünk, mint a meszes, egymástól vettük el a futam leggyorsabb körét (mármint csapaton belül), és végül újabb magabiztos előnnyel szeltük át a célvonalat. Megkaptuk az újabb adagunkat, de már nagyon várjuk a következőt…

2. helyezett: Check Engine

Az előző versenyt kihagytam, Szabiék pedig csúnyán leszerepeltek. Idei legrosszabb helyezésünket megszerezték, így kézbe kellett vegyem a dolgokat. Tanultunk belőle, jövőre már nem férnek bele ilyesmik, hisz nem titok, hogy a bajnoki címet céloztuk meg a következő szezonban. 

A pályára érve rettenetesen korán volt még, de az edzésen sikerült kicsit felrázni magunkat. Kihúztuk a 12-es gépet, ami a No Fear alatt nem muzsikált rosszul az edzésen. Az időmérő azért szerencsére úgy sikerült, ahogy szokott, legfőképp sehogy. 5. helyről vághattunk neki a versenynek. Az első kanyarban már a 4. helyre sikerült feljönnöm, majd pár körön belül már a dobogó alsó fokán állhattunk volna, ha akkor intik le a versenyt. Szerencsére volt még vissza bőven. A High Performance tempója emberfeletti volt, így az első hely elérhetetlennek tűnt, de a második helyet meg akartuk szerezni. Mikor Szabi beült utánam, nem igazán került közelebb Edinához, sőt… Nem igazán működött alatta jól a gép, ezért úgy gondoltuk, egy korai cserével veszítünk a legkevesebbet. A 12-es gépbe visszaülve sikerült az etap végére Boros Norbit megelőzni, de leszakítani nem igazán tudtam. Mikor Szabi újra visszaült, épphogy, de Edina elé került a pályán, és előnyünket tovább növelte. Ezek után a cserék tökéletesen jöttek ki. Három kört kaptunk a High Performance-tól, ami rettenetesen fájt, viszont több mint egy kört adtunk a No Fear-nek. Most akkor lassúak vagyunk, vagy gyorsak? Az előző 7. helyezés után nagyon kellett ez a második hely. Sajnáljuk, hogy a Force-osok nem jöttek el, kíváncsiak lettünk volna, hogy hozzájuk képest milyen tempóra vagyunk képesek ezen az épp nem túl egyszerű pályán.

A pontállás számunkra itt vált véglegessé, és 3. helyünk betonbiztos. Azzal, hogy a Force-osok nem jöttek, még volt matematikailag esély arra, hogy előttük végzünk, abban az esetben, ha itt is, és Hungaroring-en is nyerünk, ők pedig oda sem jönnek el. Elsők sem lettünk, és valószínűleg a Hungaroring-et sem hagyják ki Gergőék, így megvan a végleges helyünk. Ennek ellenére az utolsó versenyen is mindenképp odatesszük magunkat. Gratula mindenkinek, akik pedig még küzdenek a pontállásban, azoknak pedig hajrá! 

Hungaroringen találkozunk!

3. helyezett: No Fear

Kicsit félve keltem fel reggel, mert csak egyszer volt alkalmam gyakorolni a pályán, és azt is sötétben. Így indultunk neki a versenynek. Norbi 1. helyen végzett az időmérőn, úgyhogy jól nyitottunk. Jöttek a versenykörök, nagyon sokáig 2. helyen álltunk. Aztán belenyúltunk egy gyengébb gokartba, és így visszacsúsztunk a 3. helyre. De ezzel is teljesen meg vagyunk elégedve, és örülünk neki. Várjuk a következő futamot!