AUSTRIAN INDOOR MASTERS (AIM) – VERSENYBESZÁMOLÓ

A KARTING365 csapata egy újabb – eddig ismeretlen – kihívásnak nézett elé november 23-án a győrzámolyi Gokartmania pályán rendezett AIM bajnokság kezdőfutamán. Aki nem ismerné, az Austrian Indoor Masters (AIM) az osztrák gokartbajnokság beltéri pályákon rendezett versenysorozata, nemzetközi porondon is komoly eredményeket elérő pilótákkal, és számunkra nem igazán ismert géptípussal, erről később még pár szót ejtek.

A futam egy 9 órás endurance típusú csapatverseny volt, amely két külön 4.5 órás versenyre volt szétosztva, mindegyik előtt saját kvalifikációval. Alapesetben más pályákon a két részt ellentétes irányban szokták megrendezni, ez a pálya azonban kivétel, a pályát határoló elemek egymáshoz úgy vannak rögzítve, hogy a rev. irány túl veszélyes lenne.

A verseny hossza és az etapok felépítése miatt az ideális csapatlétszám 6 fő volt, így szükségünk volt két gyors pilótára (sajnos Zsolti nem tudott a csapatból részt venni), így meghívtuk Gaál Andrist és Boa Andrist, akik örömünkre csatlakoztak hozzánk. Gaál Andris többszörös OAGB bajnok, az ország egyik legtehetségesebb bérgokartversenyzője, Boa Andrist pedig már ismerhetitek az „Út a bajnoki címig” blogsorozatából is, a KARTING365 kupa kiemelkedő gokartosa volt, aki immár a HCK-ban is bizonyított több dobogós helyezéssel.

Mint említettem a gépek a számunkra kevéssé ismert MS Kartok voltak. Ezekről azt kell tudni, hogy ellentétben a legtöbb bérgokarttal a motor itt teljesen a pilóta mögött van egy magasabb beépítési pozícióban, és az ülési pozíció is viszonylag hátsó és ráadásul fix, így elég alulkormányozott a kart. A gokart könnyebb és erősebb a hazai bérgokartoknál, 125 kg mindössze és hozzá kb. 13-15 lóerős (270 ccm). Összehasonlításként a legtöbb helyen használt Sodik, Rimok, és Hubikartok nagyjából 150-170 kilósak, és hozzá 9-10 lóerősek. Ez így nem hangzik rosszul, ugye? Itt jön a csavar, mert a gumik viszont kifejezetten kemények, így ezen a pályán a mostani körülmények között nem voltak képesek gyorsabb köridőre, mint a pálya saját Hubikartjai. Viszont a körözés velük sokkal fegyelmezettebb vezetést kívánt, nagyon élvezetes volt ezekkel itt menni, de hamar „büntetett” a gép.

A verseny 45 perces „light”, „medium” és „heavy” etapokból állt, amik természetesen súlykategóriákat jelöltek, és rendre 75 kg, 85 kg valamint 95 kg minimum pilótasúlyokat írt elő. Nálunk Támba Zoli és Pintér Krisztián ment a lightban, Pataki Gabi és Boa Andris mediumban, Gaál Andris és jómagam (Prágai Erwin) pedig a heavyben.

Az első időmérőn Zoli remekül teljesített annak ellenére is, hogy aznap ült először ezekben a gokartokban, így a gépismerete nagyon kevés volt. Sikerült a harmadik helyet megszereznie, és itt kell megjegyeznem, hogy a 16 csapat között 4 magyar egység képviseltette magát, az időmérőn pedig az első három helyet magyar csapatok szerezték meg.

Sajnos a rajt utáni harmadik körben Zolit kilökték a pályáról, ahol 5 pozíciót bukva a 8. helyre tudott csak visszajönni, és remek tempóval innen kezdte meg a felzárkózást, egészen a 6. helyig. Az első pilótacsere után Gabi folytatta az előttünk levőkre való felzárkózást, majd Gaál Andris követte őt a nehezeknél, és sikerült az 5. helyre feljönnünk. Utána sajnos két jóval gyengébb gokart volt soron nálunk, így Krisztián és Boa Andris sajnos tempót vesztett, az akkor gyorsabb gépekben ülő versenytársakhoz képest. Az utolsó etapra 7. helyre estünk vissza, amit végül sikerült a verseny végéig megtartanom.

1-es rajtszámú csapatként egész nap hátráltatott minket az, hogy a teljesen hideg gépekkel mindig nekünk kellett elkezdeni az etapokat, amire bár kaptunk pár percnyi melegítési időt, a gumik típusából kifolyólag így is hátrányt szenvedtünk. A második versenyt sajnos egy taktikai hibával kezdtük, ugyanis nem tudtuk, hogy a második időmérő előtt is kivihettük volna melegíteni a gépet, így 1 órája álló kartban, teljesen hideg gumikkal vágtunk neki a második kvalifikációnak. A 12. rajthelyet sikerült megszerezni, majd utána a teljes etap alatt 2 mp-et vesztettünk körönként. Nem értettük a helyzetet, Zoli panaszkodott az etap után, hogy nem volt végsebessége. Nem sokkal később a verseny szervezője odajött hozzánk, és elnézést kért, mert miután Zoli kiszállt, akkor nézték meg a gépet, amin rajta hagyták az alapjárati szivatót, így gyakorlatilag nem volt padlógáz. Kompenzálni nem tudták a veszteséget, így 2.5 kör hátrányból a 14. helyről próbáltuk menteni a menthetőt. Hatalmasat küzdött az egész csapat, végül a 11. helyig sikerült visszakapaszkodnunk, az utolsó pár körben pedig elérhető közelségbe került a 10. hely. Az előzést meg is próbáltam, azonban féktávon összeértünk és így szabálytalan volt, ráadásul egy másik magyar csapattal szemben, így leintés után visszaadtuk a pozíciót nekik.

Összességében a 16 induló csapat közül a 8. helyet szereztük meg, amivel a második legjobb magyar csapat lettünk, és csak az ebben a bajnokságban évek óta induló hazai társulás végzett előttünk.

Remek és nagyon fárasztó élmény volt, de összességében sok új tapasztalattal gazdagodva indultunk haza, azzal a tudattal, hogy a tempókat elemezve körülbelül a 4. helyre is esélyesek lettünk volna, ha nincs a kilökés és a technikai malőr.

Prágai Erwin