Versenyzői beszámolók – 2019/12 Hungaroring

Szerző: Pataki Gábor Közzétéve:

A KARTING365 Gokart Kupa és Csapatbajnokság idei tizenkettedik, befejező fordulóját a Hungaroring Kart Centerben rendeztük meg, ahol szép számban jelentek meg az ország különböző részeiről mind az egyéni versenyzők, mind a csapatok.

Az időjárás komoly kihívás elé állította a srácokat, hiszen ezen a hűvös őszi napon folyamatosan esett az eső, amely egyrészt nem túl komfortos, másrészt vezetéstechnikailag is nehézségeket jelent. Ennek ellenére nagyon jól vizsgázott a mezőny, egy jó hangulatú, izgalmas, élményekkel teli eseményen vagyunk túl.

Így látták a napot a különböző súlykategóriák dobogós helyezettjei:

60+ kategória:

Molnár Szabolcs, Szána Iván, László Róbert

1. helyezett: Szána Iván

A többiekhez képest sok vizes pályás tapasztalatom és a pálya ismerete miatt jó előérzetekkel érkeztem meg reggel Mogyoródra.

A szabadedzéseken rendre csoportom élén végeztem, még plusz 20 kilóval is, ezért tudtam, hogy jó esélyeim lesznek majd legalább az egyik negyedéves bajnoki cím megszerzésére.

Az időmérőn egy számomra nagyon baráti, könnyen kezelhető gépet fogtam ki, míg Nédermüller Martin, aki az edzéseken – ahhoz képest, hogy életében először vezetett vizen – nem volt sokkal elmaradva tőlem, nem volt ilyen szerencsés, s csak a mezőny végére tudott kvalifikálni.

Megyeri István aztán végül megintcsak elvert az időmérőn, akárcsak Csömörön, de tudtam, hogy egy 15 perces menet során már sokkal inkább nekem fekszenek a körülmények, a már említett okokból.

Ez a verseny maradt utoljára, ezért már valamelyest nyugodtan, elég nagy magabiztossággal álltam neki az előző eredményeim ismeretében.

Az eső ismét nagyon rákezdett a verseny rajtjára, ami nekem kedvezett, ezért – még egy rosszabbul elkapott rajt ellenére is -, már az első kanyarokban támadóan tudtam fellépni Istvánnal szemben, aztán az S-kanyarból kigyorsítva sikerült is aláfordulnom.

Innentől kezdve tisztában voltam vele, hogy semmi sem fog veszélyeztetni a saját ostobaságomon kívül.

Habár kisebb rontások sajnos folyamatosan becsúsztak, amelyek egy szorosabb versenyben nagy bajba sodortak volna, ebben az esetben a kockás zászlóig hátra sem kellett néznem többet, ezért csak hírből értesültem róla, hogy mik történtek mögöttem Martinnal, aki hősies tempóval próbált felzárkózni a 7. helyről.

Végül megnyugtató előnnyel lett meg a negyedéves bajnoki cím, de ugyanakkor érdemes visszaemlékezni arra is, milyen szépen autózott körbe Martin Kulcson, vagy éppen mennyire esélytelen voltam megtámadni Istvánt Csömörön.

Köszönöm a szezont minden résztvevőnek! A téli kupán remélem még látjuk egymást. 🙂

2. helyezett: Molnár Szabolcs

A szabadedzéseken vége időket mentem, nem is éreztem olyan jónak a köröket. Az időmérön se éreztem olyan jónak a köröket és volt hogy be se tudtam fejezni a forgalom miatt rendesen, de mint kiderült, harmadiknak sikerült kvalifikálni.

Az első körben kipördültek előttem és ennek köszönhetően sikerült maximálisan ébernek lenni és teljesen dinamikusan végig mennem. A verseny első felében nagyrészt vonatoztunk. Próbáltam sokszor támadni és ezzel rengeteg időt vesztettem. Az előttem lévő hibájának köszönhetően sikerült megszereznem a második helyet. Attól a ponttól már csak védekezni tudtam, támadni nem, mivel az első már nagyon eltávolodott tőlünk.

Eddig ezt a versenyt élveztem a legjobban az eső és a sok harc miatt. A második helyezésnek nagyon örültem hiszen a többiek is erősek voltak, és a pályát se ismertem még.

3. helyezett: László Róbert

Amikor megérkeztünk a gokartpályára már nagyon izgatott voltam, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy milyen esőben gokartozni. A szabadedzéseken sikerült egész hamar ráérezni a vizes pályára és egyre magabiztosabb voltam, mivel már ott is sikerült előzni. Amikor eljött az időmérő én azt gondoltam, hogy ez kb. 6. helyre lesz elég, de kiderült, hogy nem és nagyon örültem és izgultam is, hogy legalább tartsam meg a pozíciómat a futamon.

Mikor elrajtoltunk, akkor egész jól az előttem haladókon voltam, aztán talán ilyen 1-1,5 mp-re leszakadtam róluk, majd újra rájuk tudtam közelíteni, aztán sikerült is előznöm 1 pozíciót. Nem sokkal ezután a mögöttem haladó nagyon megérkezett mögém, próbáltam védekezni, ami viszonylag sikerült is, aztán a visszafordítóban elfékeztem magam és így meg tudott előzni, így visszacsúsztam a 4. helyre. Egy jó pár kör után az előttem haladó ugyanabban a visszafordítóban kicsúszott és ütköztünk is egy nagyot. Vissza tudtam előzni és ezt a 3. pozíciót sikerült is végig tartani. Nekem ez a verseny azért is tetszett nagyon, mert sokkal nagyobb kihívás volt az íven tartani a gokartot és benne volt, hogy sokkal könnyebben ki is csúszunk. Én nagyon elégedett vagyok ezzel a 3. hellyel, ez volt életem egyik legjobb versenye.

75+ kategória:

Szabó Tamás, Szána Iván, Végh Péter

1. helyezett: Szána Iván

Az időmérőn a 9-es gépet fogtam ki, amelyet szintén nagyon könnyen meg tudtam szelidíteni a csúszós úton, így 3 és fél tizeddel sikerült elverni Megyeri Istvánt, a bajnoki riválisok pedig már fél másodperccel mögöttem végeztek.

A versenyen aztán megintcsak a 9-es gépet fogtam ki, ezért egyértelműnek tartottam az első helyet. Győzelmem esetén az összetettben egyedül Végh Peti verhetett volna el, ha második helyen ér be a negyedik rajthelyről. Valószínűleg ilyen szituációban minden vérbeli versenyző ott maradt volna közvetlenül a mezőny előtt, hogy biztosítsa, hogy Végh Peti semmiképpen se lehessen második, de én inkább bíztam a vakszerencsében és elszakadtam messze az üldözőktől. Ezt utólag átgondolva hibának tartom, amire könnyen ráfázhattam volna.

A verseny alatt nem történt sok minden, sajnos az utolsó körökben utolértem egy csatázó bolyt, akiknek csúnyán belerondítottak a kék zászlók a meccsébe. Utólag itt is az lett volna a jobb döntés, ha kivárom mögöttük a befutót, nem kellett már sietnem ekkor.

Nem igazán ünnepeltem a célba érkezéskor, mert ötletem sem volt, hogy sikerült-e megnyerni a bajnoki címet, vagy sem. Szerencsére nemsokára láttam Szabó Tomit átkelni a célvonalon, majd meg is nyugtatott, hogy igen, ő végzett második helyen, így a levezető kör jó részét azért már teljes felszabadultsággal tudtam teljesíteni. 🙂

Nagyon küzdelmes volt ez a kategória. A kulcsi dodzsem a sötétben a mezőny legvégén, a hatalmas védekezés Nagy Peti ellen a Kart Farmon és most egy esős finálé! Hihetetlen, hogy 3-szor 15 perc alatt mennyi emlék és tapasztalat összegyűlt.

2. helyezett: Szabó Tamás

Megmondom őszintén, kicsit felkészületlenül érkeztem az idei év utolsó versenyére, ha a ruházatot nézzük.

Túlbecsültem a ruháim képességét, viszont az ebből adódó hátrányt próbáltam figyelmen kívül hagyni és annyira koncentráltam, amennyire csak lehet.

Egészen jól sikerültek a szabadedzések, így bizakodva vártam az időmérőt és a versenyt.

3. helyről sikerült rajtolnom és magabiztosan tudtam támadni Megyeri Istvánt. A nyomástól, és vagy egy véletlen nagyobb fékezéstől, de keresztbe fordult és így viszonylag hamar el tudtam menni mellette.

Az első hely elérhetetlen volt, mert Szána Iván hatalmasat ment. Én pedig továbbra is magabiztosan tartottam a 2. helyet a verseny végéig. Nagyon szuper volt! Remélem, találkozunk jövőre is!

A tapadás legyen veletek srácok!

3. helyezett: Végh Péter

Eső és eső, minden mennyiségben.

A Hungaroringi aszfaltcsíkra vegyes érzelmekkel érkeztem. Sok esély nem volt a felkészülésre és a szakadó eső még jobban felborította az erőviszonyokat. A szabadedzéseken látszott, nem lesz könnyű jó eredményt elérni. A vetélytársak is mindent beleadtak, így az időmérőn egy negyedik pozíció, a versenyben a dobogó alsó foka lett meg. Mindent összevetve jó verseny, jó küzdelem lett a futam. Ami viszont nem hiányzott, de egy percre se akart alább hagyni, az az eső volt.

Köszönöm a KARTING365 csapatának a szervezést, a fiúknak a kemény küzdelmet. Találkozunk jövőre! Sziasztok.

85+ kategória:

Bognár Tamás, Zsichla Norbert. Szána Iván

1. helyezett: Zsichla Norbert

Nehezen éreztem rá a vizes pályára, a harmadik szabadedzésen tudtam teljesen kiismerni a pálya adottságát. Időmérőre úgy voltam vele, nagyjából mindegy melyik gokartot húzom, nem csak ezen fog múlni. Mivel már a harmadik szabadedzésen is erősek voltak a köreim, mindent kihoztam magamból és a pálya adottságaiból, hogy egy jó kört tudjak menni. Végül sikerült megszerezni a pole pozíciót.

Jól indult a futam, jól jöttem el a rajtnál, de az elején nagyon figyelnem kellett Dió támadásaira. Nem volt egyszerű verseny, a gokart egyes kanyarokban nagyon megúszott és a versenyen teljesen másképp kellett vezetni, mert elkezdett jobban esni és a pálya is csúszni. Végül sikerült jól védekeznem és megtartani az első helyet, aminek nagyon örülök, hogy ilyen körülmények között sikerült győznöm. Mivel ebben a kategóriában csak az 5. voltam összetettben, így nagyon meglepett, hogy ez a győzelem az összetett második helyére repített egy hármas holtversenyben.

Gratulálok minden dobogósnak és minden versenyzőnek, aki teljesítette a versenyt a nehéz körülmények ellenére is.

Zárásként szeretnék köszönetet mondani a teljes KARTING365 csapatának,  hogy létrehozták ezt a bajnokságot a kezdő versenyzőknek. Remek 8 versenyen vagyok túl, ahol sikerült rengeteget tanulnom és tapasztalatot szereznem. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült szép eredményeket elérnem, és egy minibajnokságot is megnyernem.

Viszont az én utam ebben a bajnokságban véget ért, ez volt az utolsó versenyem a kupában. Jövőre szeretném megmérettetni magam az egyel magasabb/erősebb bajnokságban, a HCK-ban, de ehhez még rengeteg gyakorlás vár rám a közeljövőben 🙂  Még egyszer köszönöm KARTING365 🙂

2. helyezett: Bognár Tamás

Mindenekelőtt üzenem minden olvasónak, hogy esőben gokartozni bizony fenomenális, s egy új típusú versenyzéssel találja szemben magát bárki, aki kipróbálja.

A súlyhátrányomhoz képest az előkelő 4. helyről indulhattam, s bizakodtam előzésekben, amelyek némiképp össze is jöttek, de sajnos most hibáztam is: A leglassabb kanyarban bizony benéztem az előttem levőkhöz mért távolságomat, s minden igyekezetem ellenére megúszott a gokartom és belecsúsztam a 2. helyen haladóba, s ezáltal mindkettőnket meg is előztek. Így már némiképp csalódottan folytattam a versenyzést, s az eső is egyre erősebbé vált, de végül sikerült felérnem az első helyen haladó versenyzőre, akivel a csatában bizony (amit a lekörözöttek sem könnyítettek meg) sikerült magunkra húzni a mögöttünk érkező 2-3 versenyzőt, így egy rendkívül izgalmas utolsó kört követően szerintem a sorozat egyik legszorosabb befutóját sikerült összehozni.

Összességében egy nagyon tanulságos és izgalmas verseny volt, s gratulálok az első helyezettnek.

3. helyezett: Szána Iván

Az időmérőn 5 perc alatt sem tudtam megbarátkozni a géppel. Teljesen széthullott menet volt, s Boros Norbi is sokkal előttem volt, mind összetettben, mind a rajtrácson (ő 3., én 6.), ezért az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a viadalnak.

A verseny aztán végül életem egyik legeseménydúsabb gokartozásává fajult, főszerepben a mogyoródi pálya érdekes cél”egyenes”ével.

A rajt után egyből az első féktávnál sikerült Szabó Tomi mellé külső ívről éppencsak hogy annyira beszúrni, hogy már jogom legyen ott tartani a gépet a következő kanyarban is. Nagyon jó érzés volt, főleg annak fényében, hogy Csömörön 0, azaz nulla darab előzést sikerült végrehajtanom a 4 futam során.

A következő célpont Boros Norbi volt, akin Bognár Tamás időközben már átküzdötte magát. Egyértelműen magabiztosabb voltam az adott körülmények között, és szerencsére itt viszonylag gyorsan ki is tudtam használni, hogy nagyon alulkormányzottá vált a gépe a célegyenesre fordulva.

Van valami gyönyörű abban, hogy Csömörön az egyik versenyen fel tudtam tartani őt, a másik versenyen elment mellettem, míg itt ő az egyik versenyen fel tudott tartani engem, a másik versenyen pedig meg tudtam előzni.

Ezt követően jó ideig úgy tűnt, hogy sikerül majd jubileumi hatszázadik alkalommal is az idegőrlő negyedik helyen célba érnem, de történt egy szerencsétlen incidens az élbolyban, ami után a felek látszólag ott maradtak betétlapot cserélni, úgyhogy inkább megkerültem őket és mentem a dolgomra, úriemberhez talán nem méltó módon.

Bognár Tomi viszont ma is, akárcsak a Kart Farmon, fantasztikusan autózott, ezért gyorsan vissza tudott rám érni, és mivel eddigre már végképp az “Eeengem megelőzni? Ma? Há’ hogy?” mentalitás szerint róttam köreim a pályán, és csak arra koncentráltam, hogy utolérjem Zsichla Norbit az élen, nem is védekeztem megfelelően a célegyenes végi féktávon, amit nem sokkal a vége előtt könyörtelenül kihasznált.

A sisakkamerás felvételemből látszik csak igazán, hogy mennyire milliméter pontosan úgy sikerült bevetődnie mellém a belső ívre, hogy kanyarkijáraton le se csússzon, de azért én se tudjak alágyorsítani. Szenzációs manőver volt, bármelyik bajnokságban megállta volna a helyét.

Az utolsó körben utolértünk néhány lekörözöttet, s onnantól kezdve aztán a pokol is elszabadult. Egy pár pillanatra úgy tűnt, hogy a második helyet is vissza tudom szerezni Tomitól, de aztán néhány kanyarnyi fej-fej melletti dodzsemezés után még a harmadik helyet is éppen csak, hogy meg tudtam védeni pár ezredmásodpercnyi különbséggel a semmiből felbukkanó Kis Norbitól.

Azt csak utólag tudtam meg, hogy Boros Norbi visszaesése miatt egy esetleges második hellyel sikerült volna ebben a kategóriában is behúzni a bajnoki címet, de az talán még jobb is, hogy mindkét Norbi és én is 49 ponttal végeztünk a tabella élén!

Hihetetlen volt. Köszönöm.

95+ kategória:

Bognár Tamás, Diószegi Szabolcs, Boros Norbert

1. helyezett: Diószegi Szabolcs

Az én részemről az éved utolsó Hungaroringes versenye nagyon izgalmas volt és Bognár Tamással harcoltam leginkább mindkét kategóriában.

Idén már volt szerencsém esőben menni a Kőbányaringen és anno ott is gyors voltam, így bizakodva vártam a mostani esős versenyt.

A szabadedzések során a köridejeim a TOP5-ben voltak, így ez is megerősített abban, hogy jó úton haladok és kisebb megcsúszásokat leszámítva nagyobb hiba nélkül sikerült mind a három szabadedzés.

A kvalifikáció során a 95 kg-os kategóriában az első helyett sikerült megszereznem, míg 85kg-os kategóriában a második helyről indultam.

A verseny számomra a 95 kg-os kategóriával kezdődött és egy jó rajt után igyekeztem stabil gyors köröket futni.

2-3 kör után ért fel rám Bognár Tomi és ezzel elkezdődött köztünk a verseny  egészen a leintésig, amit sikerült rajt-cél győzelemmel megnyernem.

A 85kg-os kategóriában a második helyről indulva szorosan az előttem lévő gokarton tudtam maradni és kerestem a lehetőséget az előzésre.

A verseny közepe fele utolért Tamás és becsatlakozott a csatába. Sajnos a pálya utolsó visszafordítójában Tomi elmérte kicsit a féktávot és engem kanyarodás közben kiforgatott. Mindketten vesztettünk pozíciókat és így végül az 5. helyen értem célba.

Összességében mindkét verseny nagyon izgalmas volt és jó kis csatáim voltak, ami miatt szeretek igazán gokartozni.

2. helyezett: Bognár Tamás

Az időmérők után végül a második helyről vághattam neki a futamnak, s bár végig támadó pozícióban voltam nem veszélyeztetve a mögöttem jövőktől, sajnos a tempó főlényemet nem sikerült előnyszerzésre váltani. Ez nagyban köszönhető Dió korrekt és ügyes védekezésének, amihez ezúton is gratulálok. Volt már egy hasonló versenyünk, de akkor egyszer “nyitva hagyta az ajtót”, most viszont egyáltalán nem találhattam a rést előzésre.

Hatalmas élmény volt ilyen körülmények között versenyezni, minden előzetes várakozásomat felülmúlta, a gokartozást teljesen új élménnyé varázsolta számomra, szóval köszönet a szervezőknek és minden résztvevőnek. Csak remélni tudom, hogy lesznek még hasonló esős versenyek a sorozatban!

3. helyezett: Boros Norbert

A harmadik helyről indultam nem sikerült se előre se hátra menni, örültem, hogy nem hibáztam nagyot. Esőt nem szeretem nagyon. Köszönöm az egész évet.

Csapatbajnokság:

AUDI Racing Team (Nédermüller Martin, Szána Iván, Szabó Tamás); ODI (Boros Nobert, Boa András, Tóth Imre); Gumigyilkosok (Horváth Dominik, Benis Győző)

1. helyezett: ODI

Az ODI csapata ezúttal a Boros Norbert, Tóth Imre, Boa András trióval indult neki a versenynek. Izgatottan vártuk a napot, mert tudtuk, hogy eső lesz, ami külön izgalmakat is csempészhet az eredmények alakulásába.

Az időmérőn egy második hely sikerült részemről (Boa András), kár érte, az első és az utolsó kanyarban túl szélesre sodródtam, és veszítettem időt, az biztos, ezen múlt.

Szakadó esőben ment az egész verseny, sikerült az első pár körben az élre állni, majd növelni az előnyt. A verseny közepén voltunk 5-ek is, de az utolsó előtti etapban egy kis extrával visszaugrottunk az élre, és 25 másodperc előnyünk is volt a második csapathoz képest, ezt csak be kellett osztanunk, és megnyerni. Így is lett, nagyon büszke vagyok a csapatra, mindenki keményen megdolgozott érte.

Idén 4 csapatversenyen indultunk, ebből 2 győzelem egy-egy második és harmadik hely sikerült. A megszerezhető 100 pontból 86-ot bezsebeltünk, és a 4 alkalomból 3x- a bajnokot is legyőztük. Újfent hatalmas gratuláció a Brabhamnek a bajnoki címhez, szép volt! Mindig élmény velük csatázni. Jövőre szeretnénk megnyerni a csapatbajnokságot, ez a cél. Gratulálunk mindenkinek!

2. helyezett: AUDI Racing Team

Az utolsó pillanatban válogattak be Szabó Tomi és Nédermüller Martin a csapatukba, úgy, hogy nem sokat tudtam arról, mire számítsak majd a 2 óra alatt.

Normál irányban valamennyivel könnyebben tudtam találni egyértelmű referenciapontokat, melyekkel viszonylag korrekt módon tudtam teljesíteni 1-1 kört, de nem éreztem teljesen magabiztosnak magam a szabadedzés számomra kijelölt 10 percének leteltével sem.

Az időmérőn egyetlen köröm volt bizonyítani, ezért roppant nagy örömmel töltött el, hogy a Red Bull kapu alatti jobbost helyből borzasztóan benéztem, majd az S-kanyar jobbosa sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, aztán a célegyenes-ráfordítóban is lekoccoltam a falat.

Elnézést kérve mentem vissza a csapatomhoz, de közölték, hogy nem nagy a baj, mert a leggyorsabb időt értem el. Úgy tűnik, ez egy ilyen nap volt.

A versenyen Martint indítottuk kezdőként. Ugyan csak rövid ideig tudta Boa Andrást maga mögött tartani, de utána Nagy Petivel már szépen fel tudta venni a harcot.

A 6 etapból én a 3.-at és a befutót kaptam meg, mindkétszer úgy intézte számomra a csapat, hogy olyan gépet kapjak, amellyel jó tempót tudok diktálni, ezért mindkétszer szépen tudtam haladni a mezőnyben. A 3. etapban a 4.-ről az 1. helyre sikerült feljönnöm, míg a végén az 5. helyről kezdve egy 2. helyet sikerült hozni, 3 másodperc hátránnyal Imi mögött. Jól mutatja ez, hogy mennyire szoros volt a mezőny. Az első 5 csapat szinte végig körön belül volt egymáshoz képest.

Köszönöm a korrekt elengedéseket, de ugyanúgy hálával tartozom azoknak is, akik ellen meg kellett küzdenem az előrébb jutásért. Szépet csatáztunk Nagy Petivel a verseny közepén. 🙂

Az ODI ma egyértelműen a legösszetettebb csapat volt. Jövőre igyekszem jobban megnehezíteni a dolguk. 😉

Sokkal nagyobb szerepet játszott a taktika a csapatversenyen, mint hittem volna. Egészen magával ragadó volt számomra ez a fajta élmény. Már szerveztem is egy csapatot a téli kupás versenyre, de a jövő szezonban is elsősorban ezt a versenytípust szeretném űzni.

(Szána Iván)

3. helyezett: Gumigyilkosok

Az időjárás nem volt a legideálisabb számunkra, hiszen egyikünk sem kifejezetten szeret esőben versenyezni. Az első etapban egy jó fél kör hátránnyal az első mögött, 6. helyen cseréltünk gépet.

Nem sok jóra számítottunk egy ilyen kezdéssel, de a csere után mindketten jól ráéreztünk a pályára és konstans 42 mp eleji, 41 végi köröket sikerült futnunk. Sikerült egy kis időre az első helyre is feljönni, de Boa Andris egy eszméletlen erős etappal szertefoszlatta az összes reményünket az első hely megszerzésére. Az utolsó etapban majdnem végig másodikak voltunk, de sajnos egy viszonylag gyenge gépbe sikerült beszállni, ezért végül Sz.Iván (aki szintén nagyon gyors volt) utolért minket és elvette a második helyet.

Izgalmas futam volt nagyon, gratulálunk mindenkinek és köszönjük a szervezést! Az a bronz is szépen csillog! 😉


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük